CSÓKA, 2010. 07. 01-04.
Tevékeny szerep a közösségmegőrzésben
Zárónyilatkozat elfogadásával ért véget a Kárpát-medencei magyar újságíró-találkozó
Az áprilisban Lendván megtartott értekezleten elfogadott tennivalók teljesítése kapcsán a résztvevők megelégedéssel nyugtázták, hogy a tagszervezetek hozzáláttak az egész Kárpát-medencét felölelő magyar médiatár kidolgozásához. Az adatgyűjtési módszer egységesítését követően várható, hogy a tervekkel összhangban szeptember végéig elkészül a magyar médiastratégia kiindulópontjának számító médiakatalógus. A KMÚEK a korábban elfogadott döntését megerősítve készségét fejezte ki, hogy kidolgozza a tervezett magyar médiastratégiának a külhoni magyar médiumokra vonatkozó részét. Ennek érdekében a résztvevők megismerkedtek a már körvonalazott vajdasági magyar médiastratégiával, és megállapodtak a külhoni magyar médiastratégia kereteinek felvázolását lehetővé tevő egységesített kérdőívek elkészítésében és a leghatékonyabb módszerek alkalmazásában. A jelenlévők ezúttal is kiemelték az eddiginél hatékonyabb külhoni magyar médiatámogatási rendszer újragondolásának fontosságát. Evégett a KMÚEK képviselői hajlandók a legrövidebb időn belül párbeszédet kezdeni a külhoni magyarság helyzete iránt fokozott megértést tanúsító magyarországi politikai erőkkel és döntéshozatali fórumokkal. Egyúttal a konvenció, a meglévő kapcsolatrendszereket igénybe véve, az eddiginél is erélyesebb lobbi tevékenységet akar kifejteni a brüsszeli intézményekben a közérdekű újságírás uniós támogatása végett.
Milyen (ne) legyen a kisebbségi sajtó
A péntek délutáni előadások mindegyike foglalkozott a közszolgálati sajtót érintő kérdésekkel s természetesen a kisebbségi újságírás feladataival és buktatóival.
Csermák Zoltán, a Magyar Televízió PR-menedzsere egy felmérés alapján mutatta be azt, hogy milyen mértékben érvényesülnek a közszolgálatiság elemei a magyarországi tévécsatornákon. A hallgatóság számára talán nem volt meglepő az, hogy a Magyar Televízió és a Duna Televízió jár az élen a kritériumok teljesítésében, inkább az kelthette föl a figyelmet, hogy némely esetekben a kereskedelmi RTL Klub sem marad le.
Havasi János, az MTV közéleti műsorai főszerkesztőségének vezetője a televízió korántsem gondtalan helyzetét ismertette: a múlt év végi 9,5 milliárd forintos megvonást követően az idén sem várható jelentős javulás, talán csak annyiban, hogy a kormányintézkedések eredményeként nem kell hatalmas végkielégítéseket kifizetniük, továbbá megvan a remény, hogy az újonnan megalakuló, a közszolgálati médiumokat irányító testület talán előbbre tud lépni. Mindenesetre rövidesen az eddiginél igényesebb műsorokat sugároznak főműsoridőben. Az MTV anyagi helyzete annyiban közvetlenül is érinti a határon kívüli magyar újságírást, hogy mivel fizetni nem tudnak, inkább a munkatársak jóakaratán múlik, hogy a határon túlról bekerülnek-e az adásba némely fontos, hasznos közérdekű munkák.
Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője arról számolt be, hogy az erdélyi magyar képviselők közreműködésével fölvetik az Európai Parlamentben a közszolgálati média támogatásának kérdését. Nem a kisebbségi sajtóét, hanem mindegyikét. A közérdekűnek nevezett újságírás ugyanis a jelenlegi gazdasági viszonyok között nagyon nehezen megvalósítható támogatás nélkül. Nem közvetlen pénzügyi segítséget, nem is valamilyen alamizsnát képzelnek el, hanem barátságosabb környezetet, amelyben életképesebb lenne a közszolgálati média. Volna bőven lehetőség ennek elérésére például az adózás terén, ami az államot nem tenné szegényebbé, de a közérdekű újságírást gazdagítaná. Csak nagyon nehéz körülmények között gondolnak ilyen lépésre, hiszen a ’80-as évek végén is fölvetődött az ötlet, de a gazdasági föltételek javulásával lemondtak róla. Persze senki nem tekint túlzott optimizmussal a várható fogadtatásra.
Klemm József a kisebbségi újságírás buktatóit foglalta össze, onnan kiindulva, hogy egyáltalán létezik-e kisebbségi újságírás, vagy csak jó és rossz publicisztikáról beszélhetünk. De ha létezik kisebbségi létforma, nyilván ez a sajtóban is tükröződik, a témaválasztástól a földolgozásig. Egyértelműnek tűnik az igény olyan témák választására, amelyek a kisebbség életéhez kötődnek, és „elkerülik” a többségi sajtót. Ugyanakkor nem volna szabad léteznie valamilyen alacsonyabbra helyezett kisebbségi mércének, hanem csak azonosnak a többségi és az anyaországi mércékkel, mert különben különböző alagutakon elmegyünk egymás mellett, mi csak befogadók leszünk, átadni nem tudunk.
Persze vitatémát szolgáltathat az a fölvetés, hogy a kisebbségi sajtónak is örökös ellenzékiséget kell-e vállalnia, vagy inkább felelősséget kell éreznie saját közössége iránt. Nem elhallgatással, de nem is fegyvert erőszakolva azok kezébe, akik úgy vélik, mégiscsak könnyebb lenne az élet kisebbségek nélkül. Mert demokráciában is megvan a törekvés a beolvasztásra: jobb egy kultúrában gondolkodni, mint sokban.
Érdemes idézni M. Lengyel László megjegyzését is, aki azt a kérdést vetette föl, hogy kívülről ugyan közösségnek látszik a kisebbség, de vajon belülről is az-e. Alighanem először is számba kellene venni a kisebbségi lét buktatóit, azokon elgondolkodni, és akkor már ha nem is egyszerűbb, de legalább világosabb lenne a kisebbségi média feladata is.
A csókai tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a konvenció következő közgyűlését szeptember 17-én és 18-án Gyergyószárhegyen tartják meg.
A konvenció résztvevői szombaton Topolyán találkoztak Egeresi Sándorral, a Tartományi Képviselőház elnökével, Bácsfeketehegyen részt vettek Bordás Győző Kertkapu című könyvének és a leányfalui Szekérszínháznak a bemutatóján is, néhányan pedig ellátogattak a kishegyesi Dombos Festre.
Hzsolt, fi
(Magyar Szó, 2010. július 04.)
Értékek teremtése és megőrzése
Nyolcadik ülését tartotta meg július 1-je és 4-e között a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója. Az erdélyi, horvátországi, muravidéki és vajdasági újságírók, az anyaországi kollégáikkal kiegészítve, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének szervezésében, ezúttal Csókán gyűltek össze.
A találkozó kezdetén a küldöttségek beszámoltak arról, mi történt a legutóbbi, lendvai összejövetelük óta, és meddig jutottak el az ott vállalt feladatok teljesítésével. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a tagszervezetek hozzáláttak az egész Kárpát-medencét felölelő magyar médiatárhoz szükséges adatok gyűjtéséhez, ami azt jelenti, hogy a katalógus az adott határidőre, vagyis szeptember végére megjelenhet. A konvenció tagjai már korábban eldöntötték, kidolgozzák a külhoni magyar médiastratégiát, ezért megismerkedtek azzal a tervezettel, amelyet az előző összetételű Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottsága készített el Kókai Péter vezetésével. Az előadást követő vita egyik kulcskérdése a fiatalok szakmai képzése volt. A KMÚEK öt évvel ezelőtt már közzétett egy, a témával foglalkozó projektumot, amely anyagiak hiányában nem valósulhatott meg, a jelenlévők viszont fontosnak tartották, hogy az oktatás a médiastratégia része legyen.
A tanácskozás délutáni, továbbképzésként meghirdetett részében Csermák Zoltán, az MTV PR-igazgatója Közösségi értékek a számok tükrében címmel egy érdekes anyaországi közvélemény-kutatásról számolt be. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője Közérdekű újságírás az Európai Unióban címmel értekezett, Klemm József, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettese pedig a kisebbségi újságírás buktatóit ecsetelte. A közszolgálatiság kapcsán többen az értékteremtés, az értékmegőrzés, a hitelesség és a szellemi műhelyek fontosságát hangsúlyozták, valamint azt, hogy a médiumok a rombolás és gáncsoskodás helyett egymás segítésén fáradozzanak.
A rendezvény keretében Szabó Gyula, az erdélyi Kriterion Könyvkiadó igazgatója válogatást mutatott be legújabb könyveikből, de a programban szerepelt egy kirándulás is, amelyből a Bánáti Újság tizenegyedik nyári újságíró-iskolájának diákjai sem maradtak ki. A csoport először a topolyai tóra látogatott el, ahol rendkívül jó hangulatú ebéden vett részt Egeresi Sándorral, a tartományi parlament elnökével, majd Bácsfeketehegyre folytatta az útját. A Horkai pálinkafőzde és a Lódi-pincészet megtekintése után könyvbemutatóra és színházi előadásra tartottak. Sárközi Ferenc A múltból merítettem II. című kötetét Németh Ferenc, a Forum Könyvkiadó igazgatója, Bordás Győző és Sóti Varga Kinga ajánlotta a megjelentek figyelmébe, Bordás Győző Kertkapu című könyvét viszont Németh István író méltatta. A közönség nagyon jól szórakozott a leányfalusi Szekérszínház tagjain is, akik Móricz Zsigmond Szerelem című egyfelvonásosait adták elő Póka Éva rendezésében. Azok a fiatalok viszont, akik a Dombos Festen Rúzsa Magdit és Hobót választották, a hirtelen lezúduló hatalmas eső miatt később tapsolhattak kedvenceiknek.
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója zárónyilatkozatában többek között kimondja: a közösségépítésben és a közösség megőrzésében fontos szerepe van a külhoni magyar sajtónak. A kisebbségi újságírókra a szakmai követelmények tiszteletben tartásán kívül kiemelt felelősség hárul a közösségi érdekek védelmében és létrehozásában. A minőségi előrelépést szem előtt tartva, a KMÚEK ezúttal is kiemelte a szervezett, folyamatos és a gyakorlati oktatásra összpontosító újságíróképzés és -továbbképzés jelentőségét. A régiók képviselői ezúttal is szorgalmazták az eddiginél hatékonyabb külhoni magyar médiatámogatási rendszer újragondolását.
A konferencia társszervezője a csókai Művelődési és Oktatási Központ, valamint a Móra Ferenc Művelődési Egyesület volt, támogatta a Szekeres László Alapítvány és a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság.
TÓTH Lívia
(Hét Nap, 2010. 07. 07.)
Kisebbségi közszolgálat
Többfajta bírálóját vélem felfedezni a honi (kisebbségi) magyar sajtónak: az egyik elég nagy következetességgel, elvek mentén haladva – ellenzékinek is mondható pozícióból – rója kritikáját, megfeledkezve arról, hogy a napi politika mégiscsak kompromisszumokat vagy alkukat is követel. A másik éppen ennek a fordítottja: rövidlátásból vagy kicsinyes érdekből eredően nem lát tovább a napi érdekeltségű politizálásnál. A harmadik, a legveszélyesebbnek tűnő viszont szinte tudomást sem akar venni arról, hogy a kisebbségi sajtónak olyan feladatai lehetnek, sőt vannak is, amelyeket nem lökhetnek félre pontosan meg nem fogalmazott s meg sem fogalmazható európai értékek, gyakran pedig piedesztálra emelt, ezáltal értéknek kikiáltott divatok.
Mindegyik bírálat kisebb-nagyobb mértékben megalapozott is lehet, mert ugyan ki tudná biztosra venni, hogy adott pillanatban egy politikai kompromisszum mennyire szolgálja a hosszú távra szóló célok megvalósulását, mennyire elvszerű; és az sem biztos, hogy az évszázados értékeket tagadó, hirtelen divatba hozott jog és erkölcsiség egyetemes értékké válik valaha is, bár futótűzként terjednek. Elgondolkodtató, hogy miért éppen a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülése fut újból és újból vakvágányra néhány évszázad óta, miközben más területeken szinte túlharsogják egymást a jogok osztogatói.
És máris kézenfekvő a kisebbségi sajtó feladata, még ha egyesek a létét is tagadják, mondván: csak jó és rossz újságírás van, az elvárások azonosak. Mégsem lehet véletlen, hogy épp a külhoni magyar újságírók „találtak egymásra” és tudtak létrehozni egy valóban működő szervezetet, amely a múlt héten éppen Csókán ülésezett, és amely nem kérdőjelezi meg a Kárpát-medencei kisebbségi magyar sajtó létét s nyilván közös vonásait sem, mert különben aligha akadna megoldást követelő azonos téma. Pedig ebből van a legtöbb. És még nagy viták sem zajlanak körülöttük.
Persze, amikor a külhoni magyar médiumokról beszélünk, eleve közszolgálatira gondolunk – kereskedelmivel nem is igen találkozunk –, s ennek folytán már csak az a kérdés vetődhet föl, hogy törvényszerű-e a különbség a többségi és a kisebbségi közszolgálatiság között. Épp a legutóbbi összejövetelen hallottak alapján mondhatjuk, hogy igen, hiszen a többségi média akár keresheti a kákán is a csomót, azzal nem veszélyezteti közösségének létét – nem serkenti a beolvadást, az elvándorlást –, míg a kisebbségi médiumok „jó” eszközei lehetnek a közösség csonkításának és szétforgácsolásának. Naivitás volna azt hinni, hogy az „államalkotók” feltett szándéka a kisebbségek határtalan védelme, segítése, autonóm fejlődésük serkentése – akár az unióban, akár azon kívül, miként tapasztalhatjuk nap mint nap.
A szocializmusban azt mondták, hogy az újságíró önálló társadalmi-politikai dolgozó (bár sohasem a bérezésben), miként a politikusok, mert cenzúra ide vagy oda, mégsem állhatott mindenki mellett egy cenzor. Lényegében azóta sem változott e tekintetben semmi, csak éppen ilyen minősítésben nem párt-, hanem közösségi érdeknek kell(ene) megfelelnie. És bármennyire is csűrnénk-csavarnánk a teendőket, kimondhatjuk: a tét a megmaradás a szülőföldön hol rossz, hol valamivel jobb kisebbségi létben. Ezt a célt pedig egyértelműen csak (esetünkben) a magyar szellemiségű tájékoztatás szolgálja, s hogy mindenki számára érthető legyen: nemzettudat-erősítő, a beolvadást mérséklő, a nemzeti kultúra megtartására serkentő, határozott értékrendet képviselő. Mielőtt bárki is megjegyezné, hogy ebből nem él meg az ember, hozzátenném: éppen amiatt beszélünk magyar szellemiségű médiáról, mert sehová sem vezetne, ha csupán nemzeti színűre igyekeznénk festeni újságainkat vagy a képernyőt.
Hogy buktatói vannak az ilyesféle újságírásnak, az kétségtelen. Egyetlen állítás lehet biztos: aki ilyen elvek mentén ír és szerkeszt médiumot, az sohasem adja el magát – miként nem egyszer elhangzik az ellenkezője –, hanem inkább azt vállalja, hogy „önálló társadalmi-politikai dolgozóként” egész életében közszolgálati munkát végezzen annyi fizetésért, amennyit egy kisváros polgármestere vagy képviselő-testületi vezetője két mandátum alatt csupán havi bérként zsebre tesz.
Fodor István
(Magyar Szó, 2010. 07. 08.)
