Megmenthetőek-e a regionális rádiók?

Túlnyomórészt a Szabadkai Rádiót fenyegető privatizációról vitáztak az újságírók Szabadkán

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) és a Hungaromikrofon Újságírók Egyesülete Szabadkán a Szakegyesületek és Társulatok Szövetségének székházában hívta össze azt a kerekasztal-beszélgetést, amelynek az volt a célja, hogy megvitassák az írott és az elektronikus sajtóban jelentkező problémákat, valamint szóba hozzák a médiaprivatizációt, és esetleg azt is, képes-e összefogni a vajdasági magyar újságíró-társadalom.

A kerekasztal-beszélgetés elején többen sajnálatuknak adtak hangot, hogy a Magyar Szó és más gondokkal küszködő sajtó képviseletében kevesen vettek részt a beszélgetésen. Németh Ernő, a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságának elnöke, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője megjegyezte, hogy az MNT tájékoztatási bizottságának ülésén is felsorolta a Magyar Szóval kapcsolatos problémákat.

– Matuska Márton szövegét megcenzúrázták, Pressburger Csaba cikkét feljavíttatták, Korhecz Tamás Családi körös interjújára megjelentettek egy reagálást, de magát az interjút nem ismertették, ezt követően történt meg a Pannon RTV-s adás, majd a Tómó Margaréta cikkére való reagálás – mondta a bizottság elnöke, aki szerint a szerkesztőségében kialakult belső feszültségeket házon belül, párbeszéd útján kell megoldani.

Tóth Lívia, a VMÚE elnöke azzal kapcsolatban, hogy túlnyomórészt csak a Szabadkai Rádió szerkesztőségének tagjai vettek részt a beszélgetésen megjegyezte, hogy felvetődik a kérdés, hogy vajon azért nem érkezett több sajtóházból kolléga a beszélgetésre, mert a VMÚE és a Hungaromikrofon kezdeményezte a párbeszédet, vagy valamilyen más ok miatt, valamint, hogy a magyar újságírók egy része miért nem érzi magáénak az egyesületet.

Bencsik István, a Szabadkai Rádió újságírója a Magyar Szóban kialakult feszültséggel kapcsolatban megjegyezte, lassan nem lehet eldönteni, hogy az egész egy belső vita, valamilyen politikai harc, vagy netalán valamilyen más harc-e.

A kerekasztal-beszélgetésen szóba került az MNT médiastratégiája is, amellyel kapcsolatban többen megjegyezték, hogy irreális elvárásokat is tartalmaz (például az írott sajtótól elvárt 20 százalékos példányszám-növekedés). A résztvevők a sajtóban való viszonyokról és a közösségről is beszélgettek, de szóba került az újságírók alacsony bérezése is.

Csőke László, a hajdújárási Rádió 90 vezetője szerint azért jutott idáig a sajtó, mert a kollégák egymás ellenségei lettek. A kerekasztal-beszélgetésen ezt követően a Szabadkai Rádió és más elektronikus sajtó privatizációjáról vitatkoztak az újságírók.

Németh Ernő a Szabadkai Rádió megszűnésével kapcsolatban kifejtette, hogy a privatizáció miatt szinte az összes önkormányzati rádió meg fog szűnni, majd röviden bemutatta az általa elkészített stratégiát, amellyel megoldható lenne a probléma.

– Mindent újra kellene szervezni. Egy olyan öt stúdióból fennálló hálózatot kellene létrehozni, amelynek lenne egy-egy központja Szabadkán, Zomborban, Temerinben, Nagybecskereken és Nagykikindán. Ezek a rádiók egyrészt együttműködnének, másrészt készítenének egy közös műsort, amelyet gyakorlatilag a vajdasági magyarok 80–90 százaléka hallgatni tudna, harmadrészt minden egyes stúdiónak lenne önálló napi, helyi jellegű műsora, amelyben a helyi információk kapnának főszerepet – mondta Németh Ernő.

Szavai szerint jelenleg az a helyzet, hogy Vajdaságban, a Bánságban még az Újvidéki Rádiót sem lehet fogni, a helyi adók pedig csak heti egy-két órát sugároznak magyarul. Mint megjegyezte, ha megvalósulna az általa elkészített stratégia, akkor egyrészt az újvidéki rádió műsorát el kellene juttatni a tartomány egész területére, a Bánság és a Bácska nagy részére pedig az önkormányzati rádióhálózatot is, így a vajdasági magyarok 80–90 százaléka két egész napos műsort hallhatna. Véleménye szerint négy hónap alatt meg lehetne szervezni a hálózatot, egy éven belül pedig el lehetne érni, hogy a frekvenciaosztáskor öt körzeti frekvenciát kapjanak igényeik kielégítésére, amellyel le tudhatnák fedni a kérdéses területet.

– Ehhez egyrészt politikai akart és eltökéltség szükséges, másrészt meg kellene oldani a pénzügyi kérdéseket is, ezt pedig igencsak megbonyolítja, hogy a tartományi elektronikus média pénzelése a mai napig sincs megoldva – mondta a tájékoztatási bizottság elnöke.

A rádiók privatizációs problémájával kapcsolatban a VMÚE elnöke megjegyezte, hogy támogatni tudják a stratégiát, azonban ez nem elég, ugyanis sem frekvenciát, sem pénzt nem tudnak biztosítani annak életbelépéséhez.

– Az összejövetel célja egy párbeszéd-alkalom megteremtse volt. Úgy látom, hogy ezzel a párbeszéd-lehetőséggel elsősorban a Szabadkai Rádió kívánt élni, ők voltak azok, akik legtöbben eljöttek. Ez annak tudható be, hogy most a privatizáció miatt nagyon veszélyeztetett helyzetben érzik magukat, és úgy gondolom joggal, hiszen nem látják a kiutat a helyzetből, a rádió hamarosan megszűnhet, ők pedig az utcára kerülhetnek, így nyilván, hogy elsősorban a rádió privatizációjáról esett a legtöbb szó az összejövetelen. Sokan azt várták, hogy inkább a Magyar Szóban történtekről lesz több szó, de mivel a napilap képviseletéből nagyon kevesen jelentek meg, így ez a téma nem igazán került szóba. Ezt látva fel kellett tennem a kérdést, hogy ez miért történt így. A Magyar Szó újságíróit miért nem érdekelte az összejövetel? – nyilatkozta lapunknak a VMÚE elnöke.

Magyar Szó, 2015. június 25