Csütörtökön vette kezdetét Versecen a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének II. Kárpát-medencei Riporttábora, amelynek az idén tizennyolc résztvevője volt Vajdaság különböző helyiségeiből és Erdélyből. Tóth Lívia szervező, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke portálunknak elmondta, a vasárnapig tartó tábor sikeresnek mondható, a rekkenő hőség ellenére is több helyszínt sikerült meglátogatni, feltárni az ott élők mindennapjait.
− Az újságíró kollégák az idén Zentáról, Magyarkanizsáról, Temerinből, Szenttamásról, Gunarasról, Torontálvásárhelyről, Újvidékről és Szabadkáról érkeztek, ugyanakkor volt egy csoport Erdélyből jött az idei táborba, ők Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, illetve Temesvárról érkeztek. Ez alatt a néhány nap alatt, amit itt töltöttünk, úgy érzem, nagyon sok témát sikerült feldolgozni, és minden úgy alakult, ahogyan elterveztük. Először a Versecen élő magyarok életéről, mindennapjairól, a régóta megszűnt magyar oktatásról érdeklődtünk, de jártunk a Petőfi Sándor Kultúregyesületben, a Szent Gellért templomban, a városi múzeumban. Külön élmény volt megtekinteni a felújított Zsigmond-tornyot, és természetesen magát a várost is megnéztük – sorolta az egyesület elnöke. Mint mondta, a tábor másik célja a Versec körüli településeken élőknek, elsősorban a magyaroknak a felkutatása, az ott élők megszólaltatása volt, ami kölcsönösen várakozáson felülire sikeredett. Nagyszereden egy olyan magyar családnál vendégeskedtünk, amelyben négy generáció él együtt, viszont már az unokák, dédunokák sem igazán beszélik a magyar nyelvet. Sajnos ez a Versec környéki falvak többségére is jellemző. Temeskutason egy borászt kerestünk fel, egy fiatal családot, amely ebben látja jövőjét, ők remélhetőleg a faluban maradnak. Udvarszálláson, egy fogyatkozó színmagyar településen átfogó faluriport készült, a fiataloktól kezdve a legidősebb emberekig sok mindenkivel sikerül beszélgetnünk, a faluból való távozás és az ittmaradás okait próbáltuk kideríteni. Kollégáink Fejértelepen is jártak, továbbá más településeken is, hiszen mindenki más-más témát dolgozott fel. Megszólaltattuk a verseci esperes urat, Fehértemplomon Bogdán atyát, ők elmondták, hogy milyen az itteni hívőközösség, hányan maradtak a városban és falvakban. Erdélyi kollégáink az itteni románok életéről tájékozódtak, kíváncsiak voltak a multietnikus környezet működésére. Ebből kifolyólag Márktelkére is eljutottak, ahol egy keresztelőn vettek részt, és hiszem azt, hogy mindannyiuknak sikerült begyűjteni a tervezett riportokat, anyagot. Úgy érzem, igazából tartalmas volt a néhány itt töltött nap, sok témát feldolgoztunk, ami már azért is fontos, mert Versecről nagyon keveset lehet olvasni, hallani a vajdasági magyar médiában. A begyűjtött anyagokból még az idén szeretnénk egy könyvet megjelentetni, ami talán behozza a köztudatba, hogy a Bánságban is élnek még magyarok, akik éppúgy küzdenek fennmaradásukért, mint bármely magyar közösség a Vajdaságban – hallottuk a VMÚE elnökétől.
Paraczky László
