Két eleje se háta

– Ha egymásnak vetjük hátunkat, védettebbnek is érezhetjük magunkat, mi újságírók – hangzott el csütörtök este az újvidéki Európa Kollégiumban megtartott kötetbemutatón. Ez a mondat egyszerre utal a frissen napvilágot látott kötet formájára és arra az együttműködésre is, ami hosszú évek óta áll fenn a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete között. Klemm József, a VMÚE elnökségi tagja így emlékezett vissza a kezdeti időszakra:

– 2005-ben egy nemzetközi konferencián vettem részt, ahol bemutathattam az épp akkor megalakult Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületét. Miután befejeződött a konferencia, két fiatalember jött oda hozzám. Ambrus Attila és Karácsonyi Zsigmond voltak azok, a M.Ú.R E, azaz a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének vezetői, akikkel azóta is szoros kapcsolatot ápolunk. Nagy egymásra találás volt ez a pillanat, ugyanis megéreztük azt, hogy a külhoni magyar újságíróknak nagyon sok közös témájuk van, amiről beszélni tudnának és amiről beszélniük kellene. Ezt követően közösen kezdeményeztük a KMÚEK létrehozását, még abban az évben, 2005-ben.

A KMÚEK a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója. A szervezet célja a határon túli magyar újságírók hatékonyabb érdekképviselete, valamint a kisebbségek anyanyelvi tájékoztatásában tapasztalt gondok orvoslása.

– Mi azok a hadvezérek vagy tizedesek voltunk, akik előre szaladtunk, és csak most látjuk, hogy nem jönnek utánunk a többiek. A többiek alatt a fiatalokra gondolok. Hiányolom belőlük azt a megszállottságot, amivel a sajtóban létezni lehet. Ami bennünk megvolt – mondta Karácsonyi Zsigmond, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője.

A könyvismertetőt nagy érdeklődés övezte Csókán, Zentán és Újvidéken is. A Szóbeszéd, illetve Szertelen szószedet címeket viselő válogatás, amelynek nem elő- és hátlapja, hanem két címoldala van, Ambrus Attila, a Brassói Lapok hetilap főszerkesztője és Sarány István, a Hargita Népe napilap főszerkesztője publicisztikai írásaiból, jegyzeteiből állt össze. A kiadványt Léphaft Pál rajzai teszik teljessé.

– Léphaft Pál rajzai az erdélyi valóságot próbálják megragadni, amit többek között úgy ismerhetett meg, hogy állandóan kapcsolatban volt velünk, beszélgettünk egymással. Szoros kapcsolat fűz minket vajdasághoz, kicsit úgy érezhetjük, hogy mi erdélyiek egy kicsit vajdaságiak is vagyunk és fordítva – emelte ki Ambrus Attila.

Az eredményes összefogás számos produktummal bizonyította már az évek során létjogosultságát.

Kiki

(Magyar Szó, 2018. január 27.)